1Kor 1,18–25
„A kereszt beszéde”: maga a kereszt beszél, amikor mi beszélünk róla. Krisztus keresztje az az üzenet, ami minket is odafordított Őhozzá. Az a hívő, annak van élete, akit „szíven talált” a kereszt beszéde, vagyis az, hogy Isten „Úrrá és Krisztussá tette azt, akit ti megfeszítettetek”. Én feszítettem meg (énmiattam halt meg), de Uram és Istenem lett nekem.
Csak a keresztről szóló beszédnek van ereje. Jézus tanítása, csodái bemutatják azt a világot, ahová el akar vezetni minket, de követni csak akkor tudom, ha megértettem, hogy értem halt meg a kereszten, és a bűntől való szabadítást nemcsak tanításként fogadtam el, hanem valóban megszabadíthatott – akkor nincs, ami visszahúzzon.
„Nekünk, akik megtartatunk”. A többiek nem tudnak mit kezdeni vele. Akkor sem, ha „tisztelik” Jézust, pl. mint erkölcstanítót, tökéletes embert.
Ma sokan udvariasak, nem támadják Jézus Krisztust, lehet, hogy tisztelettel beszélnek róla, de nem a keresztjéről, ahol megszabadított a bűntől – pedig erre van szüksége mindenkinek.
Aki nem beszél a keresztről, az vagy nem találkozott még vele, vagy fél. Jézus tanítványai pünkösdtől kezdve nem féltek hirdetni a kereszt üzenetét – mert a Szentlelket kapták. Belőlünk is Ő veszi el a félelmet – vagy adja azt, hogy a félelem ellenére is beszéljünk Krisztusról (1Kor 2,3).
Mitől félek? Attól, hogy engem néznek bolondnak, vagy a botránkozásuk miatt engem fognak támadni. Egy újabb példa a „Krisztus vagy én” harcára.
Bölcsesség és bolondság. Az igazi bölcsesség az, aminek a „kezdete az Úr félelme”. A világ „bölcsességének” kezdete az, hogy nem félik az Urat: Róm 1,18kk. „A teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett”: nem azt kérdezik: ki teremtette, hogyan teremtette, hanem „hogyan alakult ki” az, ami valójában teremtmény.
A világ bölcsességét Isten bolondsággá tette: áltudományokat, hamis elméleteket ismernek el tudományként (akadémiai szinten, pl. természetgyógyászat).
A hívőt is megkísérti, hogy Krisztus nélkül – magától, önmegvalósító céllal, „feljebb” bölcselkedjen – és bolonddá lesz. Pl. meg akarom oldani, amit bizonyítottan nem lehet, és amikor rájöttem, hogy nem lehet, akkor sem tudtam letenni – fogva tartott.
Miért botránkozás a kereszt a zsidóknak? Mert a maguk módján akarták elnyerni Isten tetszését, és Jézus nem igazodott ehhez: „ha a ti igazságotok nem több…”; ill. „vámszedők és bűnösök barátja”, „megsérti a szombatot”. Keresztre feszítették; ezzel végleg „bebizonyította”, hogy nem Istentől való, bűnös.
Jelt kívántak. „Romboljátok le ezt a templomot és három nap alatt felépítem”, ill. Jónás jele. – Ő maga a jel, de ezt a tanítványai is csak a feltámadása után értették meg. Csak hittel lehet megérteni. Ez a hit hiányzott.
„Ez a gonosz és parázna nemzetség jelt követel.” Ma is ez van: gonosz és parázna nemzetség, jeleket kíván, amit a Sátán ki is szolgál – hamis jelekkel. Ma sem adatik más (igaz) jel, mint Krisztus, akit csak hittel lehet befogadni.
Botrány az, hogy Istennek ilyen mélyre kellett lejönni értünk, mert ilyen mélyen vagyunk.
Miért bolondság a pogányoknak? A halál számukra is botránkoztató: „aki Istentől jött, nem halhat meg”, ezért nem hallgatták meg Pált Athénben. Miért bolondság ma is? Mert a mai ember is „fut” valami után. A maga ura akar lenni, és azt hiszi, hogy az is, de odaadja magát pl. szenvedélyeknek, embereket imád (sztárokat, „vezéreket”). Azt mondja: „minden relatív”. Másokhoz hasonlítja magát, hogy önmagát jónak tarthassa – kinek akar megfelelni, ha Istenben sem hisz? A jót rossznak, a rosszat jónak mondja, hogy tagadhassa Istent, az abszolút jót. A (racionális) tudományt is felcseréli áltudománnyal, mert fél az objektív igazságoktól. Ezért beszél toleranciáról: a másik nézet is ugyanolyan jó, mint az enyém… ezért már nincs is meggyőződése.
Szilárd talajra, meggyőződésre vágyik – és pl. radikális muzulmánná lesz, de ezzel a halál szolgálatába áll, pedig éppen ettől fél.
„Mi nem toleranciát, mi szeretetet hirdetünk” – Krisztus keresztje erről beszél. Isten ilyen mélyre jött le értünk, mert ilyen mélyen vagyunk. A mai ember erős akar lenni, a szeretetet gyengeségnek véli – pedig ez a szeretet (amiről a kereszt beszél) Istennek ereje, és ezt is csak hittel lehet befogadni.
Egyféle üzenet: mit tett Isten; csak hittel lehet befogadni. Ezért vannak elhívottak „zsidók és pogányok” között is.
Isten hatalma (ereje) és Isten bölcsessége. A kereszten „át” érthetem, ismerhetem meg egyre jobban Istent: milyen Ő. Erő, amely képessé tesz arra, hogy ne önmagamat mutassam fel, hanem Krisztust; hogy tudjak szolgálni – és szenvedni.